A38 - Our Best One Yet

Words by Joka

Photos by Chris Allan

Magyar Below

24 hours after the Boat, and still buzzing. Bone tired but buzzing.

As soon as I walked into the A38 room I felt a blanket of cozy camaraderie wrap around me. It was a shitty afternoon outside: windswept with the first breath of winter down my neck. But crossing the walkway onto the boat, listening to the ship creaking and the Danube gurgling and imagining what was to come, got my insides burning with anticipation.

At the bar before sound check

And the night didn't disappoint.

The socialising was constant but fleeting. I was taking George's advice on keeping the iffy throat cared for. "Just minimize talking," he messaged me earlier in the day.

Okay.

So mixing with the likes of the exuberant Whiskey Rollers and the supremely fucking cool Godsleepers were short and sporadic. Dinner with the boys and Tibor in the A38 restaurant felt restless and strange considering the am-bi-ance. But the burger went down a treat.

Chatting with Tibi and the Whiskey Roller boys

Back in the room as the Whiskey Rollers rolled on, I remembered my egg, the one I quickly pillaged from Yas's fridge back home before heading to the boat. Iffy throat and tradition needed to be adhered to, so I took out the little container at the bar with one of the Church's disciples standing at my side, a giant of an American called James. "What the hell's that for?" he chuckled, pointing one large finger at the egg.

A hungover Tibi, still working and still present. Legend.

"The egg white mixed with sugar is good for the throat," I yell back as the Whiskey Rollers hit another level of volume. The bartender is eyeing the egg suspiciously so I ask if she can help with the whole shell cracking and yolk separation. She deftly grabs it and starts to crack away at it with a knife. As soon as she does, her eyebrows lift and she pauses, puts the knife down and uses her fingers to split the egg in half, revealing a boiled interior.

James howls with laughter. After swallowing my dismay I join in on the hilarity.

"Maybe you can grind it up?" he cackles.

Laller from Whiskey Roll

--

Before I knew it we were on. Always seems to happen that way: the suddenness of being at once in the crowd and then on the stage in front of everyone. I grabbed the megaphone and started the whole nervous mumbling, pointing friends out from the crowd. And then Gay Boy started drumming into Two of Us and there was no turning back.

It was a wonderful experience, the whole thing. Three things working in unison: the quality of A38's world famous sound system, the vocal support from the crowd and our own ability to stay tight, keep focused and perform at our best.

It felt like we were finally into the next gear of our live career.

Afterward, unleashed from the silent duty of voice preservation, I finally managed to catch up with the folks in attendance: presenting Peter Freeman with the first Alien Church T-shirt, asking daughter of Mered Clara when she was going to take over my role as lead singer of the band, and giving Monica and Glen a hug and a shot (or six). Was good to see Eric and Sandor from Perfekt Square, 'Red Dog' Otis, Alice and Ali and of course my Queen, Yas. Azer, the loudest one at the show, had vanished of course, being the lone wolf that he can be, but it would remiss of me not to thank his effortless crowd rallying. No one does it better.

Yas and I clung to each other's leather jackets in the biting cold for a smoke then went back inside to get blown away by a different kind of gale: that of Godsleep. Boy, that lead singer! Kinda like Osha from Game of Thrones wondered onto stage and burnt it to the ground with vitriol.

As usual, time with the boys was also fleeting afterward. I finally got to meet Georgie Boy's beautiful wife Andrea, Arpi and I did our typical father-son hug and congratulations and I crushed Gay Boy with a giant hug.

A big thank you to everyone who attended. It's a privilege to play in front of you and I can only hope that what we did made you feel good. That's the point of it all, in the end.

See you again sometime in 2K24.

MAGYAR

24 órával a Hajó után, és még mindig zúg. Csontfáradt, de zümmögő.

Amint beléptem az A38-as szobába, éreztem, hogy egy hangulatos bajtársiasság takarja körül. Szar délután volt kint: szélfútta a tél első leheletét a nyakamban. De a sétányon átkelve a csónakra, hallgatva a hajó csikorgását és a Duna csobogását, és elképzelve, hogy mi következik, izgatott a bensőm a várakozástól.

És az éjszaka nem okozott csalódást.

A szocializáció folyamatos volt, de mulandó. Megfogadtam George tanácsát, hogy gondosan ápolja a torkot. „Csak minimálisra csökkentsd a beszédet” – üzent nekem a nap elején.

Oké.

Tehát a dús Whiskey Rollershez és a kibaszott menő Godsleeperekhez való keveredés rövid és szórványos volt. A vacsora a fiúkkal és Tiborral az A38 étteremben nyugtalannak és furcsának tűnt a hangulatot tekintve. De a hamburger nagyon finom lett.

Amikor a Whiskey Rollers tovább gurult a szobában, eszembe jutott a tojásom, amelyet gyorsan kiraboltam Yas hűtőszekrényéből, mielőtt elindultam volna a hajóhoz. Be kellett tartani a torkot és a hagyományokat, ezért kivettem a kis tartályt a bárban, mellettem az egyház egyik tanítványa, egy amerikai óriás, akit Jamesnek hívtak. – Mi a fenéért van ez? - kuncogott, és egyik nagy ujjával a tojásra mutatott.

A cukorral kevert tojásfehérje jót tesz a toroknak" - kiáltom vissza, amikor a Whisky Rollers újabb hangerőt ütött. A csapos gyanakodva nézi a tojást, ezért megkérdezem, tud-e segíteni az egész héj megrepedésében és a sárgájának szétválasztásában. ügyesen megragadja és késsel elkezdi szétszedni.Amint megteszi, a szemöldöke felemelkedik, megáll, leteszi a kést, és ujjaival kettévágja a tojást, felfedve a kiforrt belsejét.

James felüvölt a nevetéstől. Miután lenyeltem döbbenetemet, csatlakozom a vidámsághoz.

– Talán fel tudod darálni? kuncog.

--

Mielőtt észrevettem volna, ott vagyunk. Úgy tűnik, mindig így történik: az a hirtelenség, hogy egyszerre a tömegben, majd mindenki előtt a színpadon. Megragadtam a megafont, és elkezdtem az ideges motyogást, a barátokat mutatva ki a tömegből. Aztán a Gay Boy elkezdett dobolni a Two of Us-ban, és nem volt visszaút.

Csodálatos élmény volt az egész. Három dolog működik együtt: az A38 világhírű hangrendszerének minősége, a tömeg vokális támogatása és a saját képességünk, hogy feszesek maradjunk, koncentráljunk és a legjobb teljesítményünket nyújtsuk.

Úgy éreztem, végre éles pályafutásunk következő fokozatába léptünk.

Utána a hangmegőrzés néma kötelessége alól felszabadulva végre sikerült utolérnem a jelenlévőket: átadtam Peter Freemannek az első Alien Church pólót, megkérdeztem Mered Clara lányát, mikor veszi át a szerepemet. a zenekar énekese, és megölelte Mónikát és Glen-t, és egy lövést (vagy hatot). Jó volt látni Eriket és Sándort a Perfekt Square-ről, "Vörös Kutyát" Otist, Alice-t és Alit és természetesen a királynőmet, Yast. Azer, aki a show leghangosabb volt, természetesen eltűnt, mint a magányos farkas, amilyen lehet, de rossz lenne, ha nem köszönném meg a könnyed tömeggyűlést. Senki sem csinálja jobban.

Yas és én egymás bőrdzsekijébe kapaszkodtunk a csípős hidegben egy füstre, majd visszamentünk, hogy elfújjon minket egy másfajta vihar: a Godsleep-é. Fiú, az énekesnő! Mintha Osha a Trónok harcából a színpadra lépett volna, és vitriollal porig égette.

Szokás szerint ezután is röpke volt a fiúkkal eltöltött idő. Végre találkozhattam Georgie Boy gyönyörű feleségével, Andreával, Arpival megtettük a tipikus apa-fiú ölelésünket és gratulálunk, és egy óriási öleléssel legyűrtem Gay Boyt.

Nagy köszönet mindenkinek, aki részt vett. Megtiszteltetés előtted játszani, és csak remélni tudom, hogy amit tettünk, az jó érzéssel töltött el. Végül is ez a lényege az egésznek.

Találkozunk valamikor a 2K24-ben.